Ne másokat hibáztass, ha nem olyan az életed, amilyennek megálmodtad!
Nincs olyan ember, aki még sohasem hibáztatott másokat, a saját szenvedése, viszontagságai miatt! Egyet azonban meg kell tanulnunk, akkor is, ha ez most keményen hangzik! Vállalnunk kell a felelősséget! Mindenért, amit tettünk és amit nem tettünk! El kell fogadnunk, hogy ha szar az életünk, arról bizony nem mások tehetnek, hiszen mi voltunk azok, akik engedtük, elfogadtuk, belenyugodtunk... Bevallom, sokszor voltam így! Mindig mások voltak a fontosak. Az, hogy nekik jó legyen. Hagytam, hogy bántsanak, vagy éppen kinevessenek. Segítettem másoknak, miközben önmagammal nem foglalkoztam. Másokat vigasztaltam, miközben én is vigaszra szorultam és sorolhatnám tovább. Ezért kit hibáztassak? Mert jó lenne és persze könnyebb lenne, ha azt mondhatnám, hogy te, vagy éppen te tehetsz róla! De nem tehetem, mert kizárólag én voltam az egyedül, aki mindezt megengedte másoknak! De én legalább vállalom a felelősséget! No és te? Képes vagy azt mondani, hogy hibáztál? Tanulni belőle? Legközelebb máskép