Miért viselkedünk úgy a természetben, mint aki nem épelméjű?
Intelligens élőlényeknek tartjuk magunkat, s ha valaki ezt megkérdőjelezné, azonnal megsértődnénk. Mégis azt kell mondanom, van mit tanulnunk és átgondolnunk, hogy ne úgy viselkedjünk a természetben, mint aki nem épelméjű! Ha megkérdezik tőlünk, szeretjük-e a természetet, talán kivétel nélkül azt válszoljuk, hogy igen. Még azok is, akik egyébként szívesebben töltik szabadidejüket a városban. Amit viszont szinte soha, senki nem kérdez meg tőlünk, hogy nálunk miben, vagy hogyan nyilvánul meg ez a szeretet és tisztelet?! E kérdés hallatán lázasan dolgozni kezd az agyunk, majd büszkén rávágjuk: - Hát nem szemetelünk! Valóban? Ennyi lenne az egész? Sajnos sok esetben igen. Nyugodtan dőlünk hátra, hiszen mi egy papírzsebkendőt sem ejtettünk el, szóval biztos, hogy a természetvédők táborát erősítjük. Igen, valóban ez a természet felé irányuló tiszteletünk első lépése, amit jobb esetben már gyermekkorunkban megtanultunk. Ez azonban nem elég. Mi emberek még mindig abban a tudatban élünk, ...