Ő még ölelt, én már búcsúztam - Ne tedd tönkre a pillanatot!
Vajon mire gondol most a másik? Te is tetted már fel a kérdést miközben átöleltek? Ha tudnád a választ, mit kezdenél a pillanattal? Jó volt hozzábújni, békésen elmerülni az érzésben, egyben egy olyan világban, amit előtte még nem ismertem. Nem azért mert még senki sem ölelt át, sokkal inkább azért, mert akár akartam, akár nem, karjaiban védtelenné, csupasszá vált a lelkem. Úgy éreztem megérkeztem, hogy most minden jó. Attól, hogy átölelt. Ahogy átölelt! Könnyűnek éreztem magam, nyugodtnak és békésnek. Eszembe sem jutott harcolni az egómmal, vagy akár magamra erőltetett szerepekben tetszelegni. Egyszerűen csak önmagam lehettem, hazugságoktól mentesen. Nem féltem megmutatni gyenge, esendő emberi mivoltom. Nem kérdeztem mást is ölelt-e így, nem kérdeztem vajon meddig tart a pillanat, nem kérdeztem mire gondol. Miért tettem volna? A világ talán végtelen, de benne az élet, a pillanat nem tarthat örökké. Mi mégis, mindig beszélni akarunk, akkor is, amikor tudjuk, most...