Saját Szemmel

  Eltévedtem az élet útján! - gondoljuk sokszor és sokan. Megtorpanunk, tanácstalanok vagyunk, az a bizonyos motiváció pedig, mintha örökre eltűnt volna. Mindannyian átéltük már az elkeseredettség érzését. Ki többször, ki kevesebbszer. Van, aki gyorsan talpra áll, van, aki nem látja a kiutat. Pedig van kiút! Számodra is! Azzal azért fontos tisztában lenni, hogy mindenkinek más az élete, tehát nincs egységes gyógyír! Lehetünk bármilyen mély gödörben, ha csak egyetlen ici-pici okot találunk arra, hogy miért kellene onnan kimásznunk, akkor ki fogunk mászni!!! Tudom...vannak pillanatok, amikor élni sincs kedvünk és az a bizonyos motiváció csak nem akar jönni... Aztán elgondolkodunk! Ennyi lenne az élet? Nekem csupán ennyi jutott? S ahogy gondolkodunk, agyalunk, vagy éppen kesergünk, egy váratlan pillanatban bevillan! Igen, rájövünk, hogy nekünk még voltak terveink! Ezt, vagy azt még szerettük volna megvalósítani, átélni, látni... Aztán könnyeinket törölgetve észrevesszük, már nem is ol...

Mindannyian találkoztunk már az érzéssel, amikor fáj az emlékezés. Néha bizony éveken át nem tágít ez az érzés. Miért hagyjuk elmúlni a jelen pillanatait, a múlt fájdalmai miatt? Miért fáj az emlékezés? Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb sors jutott. Bármelyik tábort erősíted, te is elmondhatod, hogy vannak szép emlékeid. Talán abban is egyetértünk, hogy többször, vagy kevesebbszer, de ezek az emlékek bizony eszünkbe jutnak. Ezzel nincs is semmi baj! Mi mást kezdhetnénk egy emlékkel, mint, hogy eszünkbe jut. Persze azon kívül, hogy tanulunk belőle. Vagy nem! Mert ilyen is van. A probléma sokkal inkább az, amikor folyton a múltban élünk. Naponta emlékeztetjük magunkat, hogy szép volt, jó volt, boldogító, felemelő, vicces, vagy éppen romantikus és sorolhatnánk tovább.  Aztán persze nem értjük, most miért nem lehet olyan, mint 2 hónappal, vagy 5 évvel ezelőtt. Pedig lehet! Csupán a jelenre kellene koncentrálni, nem a múltra! Ne várjuk, hogy pontosan az fog velünk történni, hog...

Mindent pontosan megtervezünk, felelősségteljesen élünk. Eleget teszünk munkahelyi és otthoni kötelezettségeinknek. Sokszor mégsem értjük, miért nem vagyunk boldogok. Az emberek egy része folyton a  boldogságot kutatja . Mindent megtesznek azért, hogy az események tökéletesen alakuljanak, a várva várt boldogságot mégsem tudják átélni. Na és van, aki nem töri magát, egyszerűen csak sodródik .  Talán tervei, céljai sincsenek. Legalábbis úgy tűnik, nem kell sokat erőlködnie, mégis boldog . Ilyenkor aztán féltékenyek vagyunk, irigykedünk, bosszankodunk. Mert hát, hogy van az, hogy megint annak sikerülnek a dolgai, aki egyszerűen csak hagyja, hogy sodorják az események. Eszünkbe sem jut, mennyire rágörcsölünk erre a boldogság témára. Ott legbelül, nem hisszük, hogy nekünk is jár az a sok jó, inkább csak akarjuk. Görcsösen! Ez a baj! Észre sem vesszük azt a sok szépet, ami körülvesz bennünket, inkább kergetjük az elképzelt boldogságot. Ami talán nem is létezik. Vagy nem abban a...

Életünk, mindennapjaink tele vannak félelmekkel, még ha olykor nem is vagyunk ennek tudatában! Miért félünk, vagy honnan ered a félelem? Vajon leküzdhető? Először is tudnunk kell, hogy a félelem önmagában nem létezik. Valójában több negatív érzéshez kapcsolódik, így azokkal együtt van jelen életünkben. Ahhoz, hogy félelmeinket le tudjuk küzdeni, szükség van némi önismeretre és nem utolsó sorban önfejlesztésre! Kicsit álljunk meg és gondoljuk át, hogyan telnek napjaink! Milyen az általános hangulatunk? Hogyan vesszük a hétköznapi akadályokat? Bizonyos emberek, bizonyos helyzetek milyen hatással vannak ránk? Van olyan  akire haragszol? Akire féltékeny vagy? Van valami, ami elbátortalanít? Életed valamely területén sikertelennek érzed magad? Elsőre talán nem is gondolnád, de a harag, a féltékenység, a bátortalanság és a sikertelenség mind szoros kapcsolatban állnak a félelemmel! Így tehát ezeket a negatív érzéseket ki kell zárnod az életedből és hidd el, félelmeid is elmúlnak! Persze ...

Miért kellene kétségbe esni, ha elmúltál negyven? Miért érzed magad öregnek? Azt hiszed elszaladt melletted az élet?Szerintem csak most kezdődik ig azán! Én legalábbis köszönöm, jól vagyok! Üdvözöllek a negyvenesek táborában! Pláne, ha több figyelmet szánsz a korodra, mint arra, hogy élvezd az életet. Néha úgy szállnak el évek, hogy eszünkbe sem jut, hány évesek vagyunk, máskor meg hajlamosak vagyunk kétségbe esni,  hogy bizony nem vagyunk már tízenévesek! Tény, hogy jókor, jó időben voltunk kamaszok! Szándékosan nem a fiatal szót használtam, hiszen mi még ma is fiatalok vagyunk. Nincs szükség másra, csak arra, hogy kicsit felrázzuk magunkat! Vagy már elfelejtetted mennyire élveztük az életet? Pedig nagyon tudtunk élni! Az egyetlen, létező gondunk az volt, hol bulizzunk hétvégén. S, hogy miért szerettünk annyira élni? Mert nem a telefont nyomkodtuk, mint például most én! :) A barátok mindig velünk és körülöttünk voltak. Szinte együtt éltünk. Egymásnál kajáltunk, vagy éppen aludtunk...