RÁNK MOSOLYOGNAK ÉS ELHISSZÜK, HOGY SZERETNEK
NE LEGYÉL MÁR NAÍV, VEDD ÉSZRE MI ZAJLIK KÖRÜLÖTTED ÉS SZELEKTÁLJ! Normális esetben, normális családban olyan nevelést kapunk, mely szerint legyünk jók, segítőkészek, kedvesek.... Nem csupán gyerekként, de felnőtt éveink alatt is igyekszünk ennek megfelelően viselkedni az emberekkel. Ha ránk mosolyognak, elhisszük, hogy szeretnek! Aztán egy szép nap rájövünk , valami nem stimmel. Az életünk nem éppen abba az irányba halad, amerre kellene! Nem azt kapjuk, amit adtunk. Csalódunk barátnak hitt emberekben, szerelemnek képzelt kapcsolatokban. De vajon mi történt? Hiszen mi jók voltunk. Nem bántottunk senkit. Igyekeztünk mindig segíteni . Mégis, egyre gyakrabban érezzük magunkat megbántva, elhagyagolva, vagy éppen megalázva. Egyre kevesebb mosolyt kapunk vissza. Az évek múlásával barátaink száma csökken, a csalódások viszont emelkedő tendenciát mutatnak. Ilyenkor aztán nem értjük mi történt. Naná, hogy magunkat hibáztatjuk! Hiszen ránk mosolyogtak, tehát szeretnek....