Saját Szemmel

Manapság akár a kínálat, akár a technológia, vagyis a lehetőségek tárháza azt sugallja, hogy    minden okunk megvan a boldogságra. Mégis ez az érzés inkább csak feltételes módban van jelen az életünkben. Mit tehetünk azért, hogy végre boldognak érezzük magunkat? Olyan világban élünk, ahol minden elérhető. Autó, modern bútorok, szép ruhák, életünket megkönnyítő háztartási gépek, olyan technikai eszközök, melyekkel időt, energiát spórolhatunk. Valamiért mégsem találjuk helyünket az életben. Vajon mi az oka annak, hogy folyton elégedetlenkedünk, semmit nem értékelünk, mindig jobbra vágyunk? Miért nem tudjuk megélni a boldogságot? Vagy legalábbis csak nagyon ritkán. Miért nem elég önmagában az anyagi bőség? Az első lépés Először is fontos lenne tisztázni magunkban, és magunkkal, hogy számunkra mit jelent a boldogság. Mert lehet, hogy ami számomra boldogságot okoz, az számodra semmit nem jelent.  Szánj egy kis időt önmagadra, figyeld meg az érzéseidet, vágyaidat! Ne azt nézd, ...

  Eltévedtem az élet útján! - gondoljuk sokszor és sokan. Megtorpanunk, tanácstalanok vagyunk, az a bizonyos motiváció pedig, mintha örökre eltűnt volna. Mindannyian átéltük már az elkeseredettség érzését. Ki többször, ki kevesebbszer. Van, aki gyorsan talpra áll, van, aki nem látja a kiutat. Pedig van kiút! Számodra is! Azzal azért fontos tisztában lenni, hogy mindenkinek más az élete, tehát nincs egységes gyógyír! Lehetünk bármilyen mély gödörben, ha csak egyetlen ici-pici okot találunk arra, hogy miért kellene onnan kimásznunk, akkor ki fogunk mászni!!! Tudom...vannak pillanatok, amikor élni sincs kedvünk és az a bizonyos motiváció csak nem akar jönni... Aztán elgondolkodunk! Ennyi lenne az élet? Nekem csupán ennyi jutott? S ahogy gondolkodunk, agyalunk, vagy éppen kesergünk, egy váratlan pillanatban bevillan! Igen, rájövünk, hogy nekünk még voltak terveink! Ezt, vagy azt még szerettük volna megvalósítani, átélni, látni... Aztán könnyeinket törölgetve észrevesszük, már nem is ol...

Nincs olyan ember, aki még sohasem hibáztatott másokat, a saját szenvedése, viszontagságai miatt! Egyet azonban meg kell tanulnunk, akkor is, ha ez most keményen hangzik! Vállalnunk kell a felelősséget!  Mindenért, amit tettünk és amit nem tettünk! El kell fogadnunk, hogy ha szar az életünk, arról bizony nem mások tehetnek, hiszen mi voltunk azok, akik engedtük,  elfogadtuk, belenyugodtunk... Bevallom, sokszor voltam így! Mindig mások voltak a fontosak. Az, hogy nekik jó legyen. Hagytam, hogy bántsanak, vagy éppen kinevessenek. Segítettem másoknak, miközben önmagammal nem foglalkoztam. Másokat vigasztaltam, miközben én is vigaszra szorultam és sorolhatnám tovább. Ezért kit hibáztassak? Mert jó lenne és persze könnyebb lenne, ha azt mondhatnám, hogy te, vagy éppen te tehetsz róla! De nem tehetem, mert kizárólag én voltam az egyedül, aki mindezt megengedte másoknak! De én legalább vállalom a felelősséget! No és te? Képes vagy azt mondani, hogy hibáztál? Tanulni belőle? Legközele...

  HOL LAKIK A BOLDOGSÁG?          ELMONDOM NEKED Vajon hol lakik a boldogság? Kérdezzük oly  gyakran. Ha nem is mondjuk ki hangosan, de szöget üt fejünkbe a gondolat, a megválaszolatlan kérdés. Ki többször, ki kevesebbszer, ki itt, ki ott, de mindannyian keressük a választ. Persze a boldogság mindenkinek mást jelent. Van, akinek anyagi jólétet, vagy éppen szakmai sikert. Másoknak szerető társat, vagy hű barátot. Nyugalmat, vagy békét... A boldogságot szinte minden esetben függővé tesszük valamitől, valakitől. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy feltételekhez kötöttük a boldogságot. Például azt mondtuk: Boldog leszek, ha jobb munkahelyem lesz. Boldog leszek, ha lefogyok. Boldog leszek, ha megismerem a tökéletes nőt/pasit. Boldog leszek, ha nyerek a lottón.... Aztán ha sikerül is, a boldogság érzése rendszerint elmarad, vagy csupán néhány pillanatig tart. Nem érezzük azt, amit éreznünk kellene! Bármekkora közhely, amíg nem értjük meg, hogy a boldogság b...

Ne akarj sokat adni, mert az mindig kevés lesz! Hidd el, pontosan tudom... Ismerem az érzést. Amikor, legyen szó bármilyen kapcsolatról, igyekszem mindig többet és többet adni.   Sokszor elkövettem ezt a hibát. Azt hittem, ha sokat adok, attól jobb ember leszek és ezt majd a másik is viszonozni fogja. Hát nem... Gyakran éreztem úgy, hogy mindig ott voltam, ha szükség volt rám. Sírtam én is, mégis mások könnyeit törölgettem. Éheztem, mégis másoknak adtam enni.... Hiszem,  hogy a jót visszakapjuk, mégis megálljt parancsoltam magamnak! Elég volt! Rájöttem, nem adhatok mindig sokat, mert az mindig kevés lesz. Az emberek könnyen megszokják, hogy adok, akkor is, amikor szinte már nincs miből. Egy idő után  természetesnek veszik! Aztán felismerik, ha ők nem adnak, én akkor is ott vagyok. Ez persze kényelmes állapot. Legalábbis nekik. Meg kell tanulnom végre, attól, hogy nem adok mindent, még szerethető vagyok.  Sőt.... Talán kicsit jobban tisztelnek, megbecsülnek. Senk...

" Látod? Ő megint megtette, neki megint sikerült. Milyen bátor. Vajon hogy csinálja? De mi van, ha hülyeséget csinálok?" Csupán néhány gondolat a sokból, ami eszedbe jut, amikor érzed, hogy valamin változtatnod kellene. Persze azzal is gyakran szembesülsz, hogy ezek megmaradnak gondolati síkon. Mert valójában a legtöbb esetben pontosan tudod és érzed, hogy mikor kellene lépned, mégsem teszed. Életed egyes szakaszaiban nagyon is örülsz, hogy nem történik semmi különleges, élvezed a nyugalmat.  Aztán hónapok, vagy évek múlva mindent elsöprő erővel érkezik egy érzés:  KELL AZ IZGALOM! Bizony, kell! Mert nem élhetsz meg minden napot langyosnak, szürkének, üresnek. Még akkor sem, ha ez kényelmes és biztosítja nyugalmad! Te is, én is, mindannyian vágyunk egy kis izgalomra, kalandra, változatosságra. Arra, hogy végre történjen valami.  Néha pontosan tudod mit szeretnél, de talán nem mered megtenni. Mert mi van, ha nem sikerül? Vagy mi lesz, ha hülyeséget csinálsz? De ezt csak ak...

Nem kell regényt írnod! Napi 4-5 mondat, amit papírra vetsz, és rövid idő alatt pozitív változásokat fedezhetsz fel az életedben! De vajon miért kellene nekünk, felnőtteknek is naplót írnunk? Sokan azt gondolják, hogy naplót írni gyerekes dolog. Pláne azok, akiknek a legnagyobb szüksége lenne pozitív változásra! Gyermekkorodban talán neked is volt egy titkos naplód, vagy füzeted, amibe gyakran leírtad a gondolataidat. Ahogy aztán felnőttél, el is feledkeztél róla. Pedig hasznosabb , mint gondolnád! Rengeteg előnye van. Nem csupán lelkünknek, de  egészségünknek is jót tesz, ha rendszeresen kiírjuk magunkból gondolatainkat. ŐSZINTE LEHETSZ Miközben naplót írsz, valójában önmagaddal beszélgetsz. Van,  amit senkinek sem tudunk, vagy nem akarunk elmondani. Önmagaddal viszont bátran megoszthatod! Nem az a lényeg, hogy mesébe illő legyen, hanem kendőzetlenül őszinte . Ennek a későbbiek folyamán nagy hasznát veszed! STRESSZ LEKÜZDÉSE Amikor szomorú vagy, valami nem sikerül, megb...

Mindannyian találkoztunk már az érzéssel, amikor fáj az emlékezés. Néha bizony éveken át nem tágít ez az érzés. Miért hagyjuk elmúlni a jelen pillanatait, a múlt fájdalmai miatt? Miért fáj az emlékezés? Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb sors jutott. Bármelyik tábort erősíted, te is elmondhatod, hogy vannak szép emlékeid. Talán abban is egyetértünk, hogy többször, vagy kevesebbszer, de ezek az emlékek bizony eszünkbe jutnak. Ezzel nincs is semmi baj! Mi mást kezdhetnénk egy emlékkel, mint, hogy eszünkbe jut. Persze azon kívül, hogy tanulunk belőle. Vagy nem! Mert ilyen is van. A probléma sokkal inkább az, amikor folyton a múltban élünk. Naponta emlékeztetjük magunkat, hogy szép volt, jó volt, boldogító, felemelő, vicces, vagy éppen romantikus és sorolhatnánk tovább.  Aztán persze nem értjük, most miért nem lehet olyan, mint 2 hónappal, vagy 5 évvel ezelőtt. Pedig lehet! Csupán a jelenre kellene koncentrálni, nem a múltra! Ne várjuk, hogy pontosan az fog velünk történni, hog...

Nők milliói állnak nap mint nap a gardrób előtt tanácstalanul, mondván: - NINCS EGY GÖNCÖM SEM! - miközben a bőség zavarával küzdenek. Akkor mégis mi a probléma és mi a megoldás? Bizonyára Te is pontosan tudod, milyen bosszantó és elkeserítő , amikor már végképp nem tudod kiválasztani a megfelelő ruhát. Amikor aztán a tízediket is felpróbálod és lassan az összes ruha a földön, vagy az ágyon hever, akkor csak mégjobban felmegy benned a pumpa.   Végül felkapsz valamit, amiben vagy nem   érzed jól magad , vagy kényelmetlen. Lóg rajtad, esetleg túl szűk. Nem tetszik a színe, túl vastag, vagy fázol benne, nem alkalomhoz illő, kihívó, vagy éppen szürke egérnek látod magad.... Így aztán az egész napod el van cseszve! A " nincs egy göncöm sem" kijelentés, valójában nem a ruhákról és nem a ruhák ellen szól! Sokkal inkább rólad! Arról, ami ott mélyen lapul benned és arról, ami hiányzik belőled!  Mégis miről beszélek? Nézzünk egy egyszerű példát!   Amennyiben hiva...

NE LEGYÉL MÁR NAÍV, VEDD ÉSZRE MI ZAJLIK KÖRÜLÖTTED ÉS SZELEKTÁLJ! Normális esetben, normális családban olyan nevelést kapunk,  mely szerint legyünk jók, segítőkészek, kedvesek.... Nem csupán gyerekként, de felnőtt éveink alatt is igyekszünk ennek megfelelően viselkedni az emberekkel. Ha ránk mosolyognak, elhisszük, hogy szeretnek! Aztán egy szép nap rájövünk , valami nem stimmel. Az életünk nem éppen abba az irányba halad, amerre kellene! Nem azt kapjuk, amit adtunk. Csalódunk barátnak hitt emberekben, szerelemnek képzelt kapcsolatokban.  De vajon mi történt?  Hiszen mi jók voltunk. Nem bántottunk senkit. Igyekeztünk mindig segíteni . Mégis, egyre gyakrabban érezzük magunkat megbántva, elhagyagolva, vagy éppen megalázva. Egyre kevesebb mosolyt kapunk vissza.  Az évek múlásával barátaink száma csökken, a csalódások viszont emelkedő tendenciát mutatnak. Ilyenkor aztán nem értjük mi történt. Naná, hogy magunkat hibáztatjuk! Hiszen ránk mosolyogtak, tehát szeretnek....

Életünk, mindennapjaink tele vannak félelmekkel, még ha olykor nem is vagyunk ennek tudatában! Miért félünk, vagy honnan ered a félelem? Vajon leküzdhető? Először is tudnunk kell, hogy a félelem önmagában nem létezik. Valójában több negatív érzéshez kapcsolódik, így azokkal együtt van jelen életünkben. Ahhoz, hogy félelmeinket le tudjuk küzdeni, szükség van némi önismeretre és nem utolsó sorban önfejlesztésre! Kicsit álljunk meg és gondoljuk át, hogyan telnek napjaink! Milyen az általános hangulatunk? Hogyan vesszük a hétköznapi akadályokat? Bizonyos emberek, bizonyos helyzetek milyen hatással vannak ránk? Van olyan  akire haragszol? Akire féltékeny vagy? Van valami, ami elbátortalanít? Életed valamely területén sikertelennek érzed magad? Elsőre talán nem is gondolnád, de a harag, a féltékenység, a bátortalanság és a sikertelenség mind szoros kapcsolatban állnak a félelemmel! Így tehát ezeket a negatív érzéseket ki kell zárnod az életedből és hidd el, félelmeid is elmúlnak! Persze ...

     Amikor elveszíted a munkád, elhagy a szerelmed, csalódsz egy barátban, vagy semmi sem sikerül úgy, ahogy  tervezted, akkor Te is képtelen vagy reálisan gondolkodni? Padlóra kerültél? De meddig maradsz ott és, hogyan szedd össze magad? HOGYAN KERÜLÜNK A PADLÓRA? Viccesen azt is mondhatnám,  van, aki így, van, aki úgy! Tény, hogy a tűrőképességünk nem egyforma.  Komolyra fordítva a szót, néha bizony az erős emberek is  összeomlanak! Minél több rossz dolog történik  velünk, vagy minél gyakrabban, annál nehezebb mosolyogni a világra. Egy idő után elfáradunk, belefáradunk.  A negatív események hatására, mi magunk is egyre negatívabbak leszünk. Nem igazán tudunk a jó dolgokra koncentrálni, mert agyunk egyfolytában azon pörög, hogyan oldjuk meg a problémákat. Persze az is előfordul, hogy olyan szinten beletemetkezünk az önsajnálatba, hogy, egyszerűen el sem hisszük, hogy képesek vagyunk megoldani. Nem hiszünk már semmiben! Nem hisszük, hogy jók...