Saját Szemmel

Amikor utazást, kirándulást tervezünk, gyakran eljátszunk a gondolattal, vidék, vagy inkább nagyváros legyen az úticél. Nem számít hova mész, az viszont igen, hogy mit vagy hajlandó észrevenni a téged körülvevő világból. Akár a vidéket kedvelők, akár a nagyvárosért rajongók táborát erősítjük, egy közös pont biztos van bennünk. Szeretünk új ingereket szerezni, új élményeket átélni.  Még akkor is, ha megtaláltuk azt a helyet, ahova évről évre szívesen visszatérünk, érdemes tartalmasabbá tenni nyaralásunkat, kirándulásainkat. Utazni nem csupán azért jó, hogy szép tájakat, épületeket láthassunk. Minél többször indulunk útnak, annál több esélyt kapunk, hogy életünket színesebbé tegyük. Megismerni történelmünket, múltunkat, fontos dolognak tartom, de legalább ennyire fontos, hogy megismerjünk másokat és önmagunkat.  Ha csak ész nélkül rohanunk azért, hogy minél több látnivaló beleférjen az időnkbe, értékes pillanatokról maradhatunk le.  Megfigyeltem, hogy egy-egy nyaralás, utaz...

  Intelligens élőlényeknek tartjuk magunkat, s ha valaki ezt megkérdőjelezné, azonnal megsértődnénk. Mégis azt kell mondanom, van mit tanulnunk és átgondolnunk, hogy ne úgy viselkedjünk a természetben, mint aki nem épelméjű! Ha megkérdezik tőlünk, szeretjük-e a természetet, talán kivétel nélkül azt válszoljuk, hogy igen. Még azok is, akik egyébként szívesebben töltik szabadidejüket a városban. Amit viszont szinte soha, senki nem kérdez meg tőlünk, hogy nálunk miben, vagy hogyan nyilvánul meg ez a szeretet és tisztelet?! E kérdés hallatán lázasan dolgozni kezd az agyunk, majd büszkén rávágjuk: - Hát nem szemetelünk! Valóban? Ennyi lenne az egész? Sajnos sok esetben igen. Nyugodtan dőlünk hátra, hiszen mi egy papírzsebkendőt sem ejtettünk el, szóval biztos, hogy a természetvédők táborát erősítjük. Igen, valóban ez a természet felé irányuló tiszteletünk első lépése, amit jobb esetben már gyermekkorunkban megtanultunk. Ez azonban nem elég. Mi emberek még mindig abban a tudatban élünk, ...