Ezt kaptam 2020-tól!

 

2020...érdekes egy év...valószínűleg mindannyiunknak. Van, akinek sikeres és van, akinek nem, de, hogy nem a terveink szerint alakult, az biztos!

Éppen ezért úgy döntöttem, mesélek kicsit arról, nekem mit adott ez az év.

Furcsa, hiszen az lenne az első gondolatom, hogy semmit! Még azt sem, amit terveztem,  mégis nagyban hozzájárult a fejlődésemhez.

Talán kezdjük az elején.

 Egy külföldi nyaralás nem nagy dolog annak, aki minden évben külföldön nyaral. De annak, aki kb 20 év után menne újra barátnőkkel nyaralni, aki végre 20 év után kicsit magára is mer gondolni, annak igenis nagy dolog! Nagyon nagy dolog!!!

Szóval úgy indult 2020, hogy januárban lefoglaltam egy szállást, egy gyönyörű szigeten. Naponta álmodoztam, tervezgettem, készültem, majd kb 2 hónap múlva, a "tomboló" járvány miatt le kellett mondanom.

Persze nem mondtam le róla végleg, de a távoli jövő, az távoli jövő és pont.

Tavasszal aztán a munkahelyem is veszélybe került, sok emberhez hasonlóan, én sem tudtam teljes munkaidőben dolgozni, ami nyilván szerényebb jövedelmet eredményezett.

Elkeseredettség helyett rájöttem, milyen jó volt, hogy spóroltam a meg nem valósult nyaralásra, így lesz mihez nyúlnom, ha kell!

Tanulság: minden rosszban van valami jó! 

Szóval voltak pillanatok, amikor nem tudtam eldönteni, szomorú legyek, vagy hálás?!

Aztán néhány emberrel megváltozott a kapcsolatom. Olyan emberekről beszélek, akikkel kapcsolatban úgy gondoltam, mindig részei lesznek az életemnek! Barátok, legjobb barátok, akik talán nem is voltak azok!

Elmaradoztak a találkozások, a beszélgetések.

Újabb lehetőség arra, hogy átgondoljam és átértékeljem az életem!!!

Miközben azon agyaltam, hogy miért nincs senki, akivel megoszthatnám a gondolataimat, rá kellett döbbennem, ezek az igaznak hitt barátok mindig is lehúztak engem!

Na nem anyagilag, sokkal inkább lelkileg. Rohadt nehéz beismerni, hogy talán csak mérgező tényezők voltak az életemben!

Most az van, hogy napjaimat a munka és az alvás tölti ki. Más nem nagyon fér bele. Azt a kevés szabadidőt, ami van, önmagamra fordítom. Önfejlesztésre...figyelem azt, ami bennem zajlik...a gondolataimat, érzéseimet.

Optimistább lettem! Tudatosan jó dolgokra koncentrálok! Nyugodtabb vagyok és bizakodó!

Nem mondtam le a terveimről, csupán várólistára tettem őket. Esténként próbálok elcsendesedni. Nem agyalni, csak engedni, hogy jöjjenek a gondolatok. Aztán ahogy jöttek, úgy mennek tovább.

Talán megtanultam elfogadni. Elfogadni, hogy nem kaphatok meg mindent azonnal és talán nem úgy, ahogy szerettem volna. De igenis megkaphatom!

Egy dolgot kell megtanulnunk, ami néha nagyon nehéz leckének bizonyul! Minden helyzetben észre kell venni azt, ami többé tesz bennünket, ami által fejlődni tudunk!

Tehát 2020-at jellemezhetném úgy, hogy nagy csalódás, aggódás, veszteség stb.

Vagy mondhatom azt is, hogy ez az év egy jó lecke a fejlődés útján!

Az ember megismeri önmagát, rájön, hogy néha meg kell szabadulni azoktól az emberektől, dolgoktól, akik és amik visszatartják, visszahúzzák...

 Türelmet kell tanúsítani és kitartani, egészen addig, amíg a hőn áhított célt el nem érjük!

Egy valamire van szükségem, a hitemre! Ha elhiszem, hogy az élet szép, nem pedig szar és igyekszem minden áldott nap ennek tudatában élni, tenni a dolgom, akkor az élet megmutatja nekem, hogy érdemes kitartani 2020-ban is!