MIÉRT FÁJ AZ EMLÉKEZÉS?

Mindannyian találkoztunk már az érzéssel, amikor fáj az emlékezés. Néha bizony éveken át nem tágít ez az érzés. Miért hagyjuk elmúlni a jelen pillanatait, a múlt fájdalmai miatt? Miért fáj az emlékezés?

Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb sors jutott. Bármelyik tábort erősíted, te is elmondhatod, hogy vannak szép emlékeid. Talán abban is egyetértünk, hogy többször, vagy kevesebbszer, de ezek az emlékek bizony eszünkbe jutnak.

Ezzel nincs is semmi baj! Mi mást kezdhetnénk egy emlékkel, mint, hogy eszünkbe jut. Persze azon kívül, hogy tanulunk belőle. Vagy nem! Mert ilyen is van.

A probléma sokkal inkább az, amikor folyton a múltban élünk. Naponta emlékeztetjük magunkat, hogy szép volt, jó volt, boldogító, felemelő, vicces, vagy éppen romantikus és sorolhatnánk tovább. 

Aztán persze nem értjük, most miért nem lehet olyan, mint 2 hónappal, vagy 5 évvel ezelőtt. Pedig lehet! Csupán a jelenre kellene koncentrálni, nem a múltra!

Ne várjuk, hogy pontosan az fog velünk történni, hogy ugyanazt fogjuk érezni, mint régen. Minden szituáció, minden ember más. Mi magunk is változunk. Ezt el kell fogadnunk! 

A legjobb módszer,  ha lefoglalod magad! Az emberek akkor agyalnak a legtöbbet, amikor unatkoznak. Aki talál magának elfoglaltságot, programot, annak kevésbé fáj az emlékezés. 

Ez is közhelynek tűnhet, vagy túl egyszerűnek, de hidd el, az életet sokszor mi magunk bonyolítjuk túl! 

Természetes reakció, hogy sajnáljuk, ha elmúlik, vagy véget ér valami, ami szép volt és jó. De nem szabad a múltban élni! Örülj, hogy egyáltalán megtörtént, hogy átélhetted! Menj tovább, ismerkedj, sportolj, kirándulj, beszélgess az emberekkel, olvass, vagy találj egy új hobbit! Bármit, csak foglald le magad!

Attól a perctől kezdve, hogy már nem unatkozol, új célokat tűzöl ki, meglátod, újra lesznek szép és jó élmények az életedben! 

Nem fog annyira fájni az emlékezés!