Saját Szemmel

  2020...érdekes egy év...valószínűleg mindannyiunknak. Van, akinek sikeres és van, akinek nem, de, hogy nem a terveink szerint alakult, az biztos! Éppen ezért úgy döntöttem, mesélek kicsit arról, nekem mit adott ez az év. Furcsa, hiszen az lenne az első gondolatom, hogy semmit! Még azt sem, amit terveztem,  mégis nagyban hozzájárult a fejlődésemhez. Talán kezdjük az elején.  Egy külföldi nyaralás nem nagy dolog annak, aki minden évben külföldön nyaral. De annak, aki kb 20 év után menne újra barátnőkkel nyaralni, aki végre 20 év után kicsit magára is mer gondolni, annak igenis nagy dolog! Nagyon nagy dolog!!! Szóval úgy indult 2020, hogy januárban lefoglaltam egy szállást, egy gyönyörű szigeten. Naponta álmodoztam, tervezgettem, készültem, majd kb 2 hónap múlva, a "tomboló" járvány miatt le kellett mondanom. Persze nem mondtam le róla végleg, de a távoli jövő, az távoli jövő és pont. Tavasszal aztán a munkahelyem is veszélybe került, sok emberhez hasonlóan, én sem tudtam ...

  Eltévedtem az élet útján! - gondoljuk sokszor és sokan. Megtorpanunk, tanácstalanok vagyunk, az a bizonyos motiváció pedig, mintha örökre eltűnt volna. Mindannyian átéltük már az elkeseredettség érzését. Ki többször, ki kevesebbszer. Van, aki gyorsan talpra áll, van, aki nem látja a kiutat. Pedig van kiút! Számodra is! Azzal azért fontos tisztában lenni, hogy mindenkinek más az élete, tehát nincs egységes gyógyír! Lehetünk bármilyen mély gödörben, ha csak egyetlen ici-pici okot találunk arra, hogy miért kellene onnan kimásznunk, akkor ki fogunk mászni!!! Tudom...vannak pillanatok, amikor élni sincs kedvünk és az a bizonyos motiváció csak nem akar jönni... Aztán elgondolkodunk! Ennyi lenne az élet? Nekem csupán ennyi jutott? S ahogy gondolkodunk, agyalunk, vagy éppen kesergünk, egy váratlan pillanatban bevillan! Igen, rájövünk, hogy nekünk még voltak terveink! Ezt, vagy azt még szerettük volna megvalósítani, átélni, látni... Aztán könnyeinket törölgetve észrevesszük, már nem is ol...

Nincs olyan ember, aki még sohasem hibáztatott másokat, a saját szenvedése, viszontagságai miatt! Egyet azonban meg kell tanulnunk, akkor is, ha ez most keményen hangzik! Vállalnunk kell a felelősséget!  Mindenért, amit tettünk és amit nem tettünk! El kell fogadnunk, hogy ha szar az életünk, arról bizony nem mások tehetnek, hiszen mi voltunk azok, akik engedtük,  elfogadtuk, belenyugodtunk... Bevallom, sokszor voltam így! Mindig mások voltak a fontosak. Az, hogy nekik jó legyen. Hagytam, hogy bántsanak, vagy éppen kinevessenek. Segítettem másoknak, miközben önmagammal nem foglalkoztam. Másokat vigasztaltam, miközben én is vigaszra szorultam és sorolhatnám tovább. Ezért kit hibáztassak? Mert jó lenne és persze könnyebb lenne, ha azt mondhatnám, hogy te, vagy éppen te tehetsz róla! De nem tehetem, mert kizárólag én voltam az egyedül, aki mindezt megengedte másoknak! De én legalább vállalom a felelősséget! No és te? Képes vagy azt mondani, hogy hibáztál? Tanulni belőle? Legközele...

  HOL LAKIK A BOLDOGSÁG?          ELMONDOM NEKED Vajon hol lakik a boldogság? Kérdezzük oly  gyakran. Ha nem is mondjuk ki hangosan, de szöget üt fejünkbe a gondolat, a megválaszolatlan kérdés. Ki többször, ki kevesebbszer, ki itt, ki ott, de mindannyian keressük a választ. Persze a boldogság mindenkinek mást jelent. Van, akinek anyagi jólétet, vagy éppen szakmai sikert. Másoknak szerető társat, vagy hű barátot. Nyugalmat, vagy békét... A boldogságot szinte minden esetben függővé tesszük valamitől, valakitől. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy feltételekhez kötöttük a boldogságot. Például azt mondtuk: Boldog leszek, ha jobb munkahelyem lesz. Boldog leszek, ha lefogyok. Boldog leszek, ha megismerem a tökéletes nőt/pasit. Boldog leszek, ha nyerek a lottón.... Aztán ha sikerül is, a boldogság érzése rendszerint elmarad, vagy csupán néhány pillanatig tart. Nem érezzük azt, amit éreznünk kellene! Bármekkora közhely, amíg nem értjük meg, hogy a boldogság b...

Ne akarj sokat adni, mert az mindig kevés lesz! Hidd el, pontosan tudom... Ismerem az érzést. Amikor, legyen szó bármilyen kapcsolatról, igyekszem mindig többet és többet adni.   Sokszor elkövettem ezt a hibát. Azt hittem, ha sokat adok, attól jobb ember leszek és ezt majd a másik is viszonozni fogja. Hát nem... Gyakran éreztem úgy, hogy mindig ott voltam, ha szükség volt rám. Sírtam én is, mégis mások könnyeit törölgettem. Éheztem, mégis másoknak adtam enni.... Hiszem,  hogy a jót visszakapjuk, mégis megálljt parancsoltam magamnak! Elég volt! Rájöttem, nem adhatok mindig sokat, mert az mindig kevés lesz. Az emberek könnyen megszokják, hogy adok, akkor is, amikor szinte már nincs miből. Egy idő után  természetesnek veszik! Aztán felismerik, ha ők nem adnak, én akkor is ott vagyok. Ez persze kényelmes állapot. Legalábbis nekik. Meg kell tanulnom végre, attól, hogy nem adok mindent, még szerethető vagyok.  Sőt.... Talán kicsit jobban tisztelnek, megbecsülnek. Senk...

" Látod? Ő megint megtette, neki megint sikerült. Milyen bátor. Vajon hogy csinálja? De mi van, ha hülyeséget csinálok?" Csupán néhány gondolat a sokból, ami eszedbe jut, amikor érzed, hogy valamin változtatnod kellene. Persze azzal is gyakran szembesülsz, hogy ezek megmaradnak gondolati síkon. Mert valójában a legtöbb esetben pontosan tudod és érzed, hogy mikor kellene lépned, mégsem teszed. Életed egyes szakaszaiban nagyon is örülsz, hogy nem történik semmi különleges, élvezed a nyugalmat.  Aztán hónapok, vagy évek múlva mindent elsöprő erővel érkezik egy érzés:  KELL AZ IZGALOM! Bizony, kell! Mert nem élhetsz meg minden napot langyosnak, szürkének, üresnek. Még akkor sem, ha ez kényelmes és biztosítja nyugalmad! Te is, én is, mindannyian vágyunk egy kis izgalomra, kalandra, változatosságra. Arra, hogy végre történjen valami.  Néha pontosan tudod mit szeretnél, de talán nem mered megtenni. Mert mi van, ha nem sikerül? Vagy mi lesz, ha hülyeséget csinálsz? De ezt csak ak...

Nyári hőségben minél kevesebb időt szeretnénk a konyhában tölteni, ezért hoztam nektek egy viszonylag gyors ebéd ötletet! Húsmentes nyári ebéd, ami laktató, színes és finom! Ízlés szerint variálható, fűszerezhető! Nem terheli meg a gyomrot. MOZARELLÁS CSICSERI TÁL Hozzávalók: 1 zacskó barna rizs  1 csicseriborsó konzerv 1 kaliforniai paprika 2 paradicsom mozarella sajt friss petrezselyemzöld 1 cukkini só, bors,  panírozáshoz: tojás liszt zsemlemorzsa A cukkinit meghámozzuk,  felkarikázzuk, megsózzuk, panírozzuk és bő olajban 3-4 perc alatt készre sütjük. Közben megfőzzük a barna rizst.  Az utolsó 4-5 percben a csicseriborsót is a rizshez adjuk és együtt főzzük tovább. Amikor elkészült, egy tálban összekeverjük a barna rizst, csicseriborsót, az apró kockára vágott kaliforniai paprikát, majd sózzuk, enyhén borsozzuk. Használhatunk ételízesítőt is. Friss petrezselyemzöldet szórunk rá. Paradicsomot, mozarellát felkarikázva adjuk hozzá. Rántott cukkinivel fogyasztjuk. Gar...