Saját Szemmel

  Évek óta látjuk, tapasztaljuk, hogy teljesen kifordulunk önmagunkból. Valahogy rossz irányba haladunk. Vajon képesek vagyunk-e irányt váltani? Naponta érzékeljük, hogy valami nincs rendben a világgal. Ki tudja mikor kezdődött ez az egész?! Talán mindig is jelen volt, csak  nem ekkora mértékben, talán nem volt ennyire nyitott a világ és nem tudtunk róla. Fogalmam nincs, de valami nagyon nincs rendben velünk, emberekkel! Ezt láthatjuk, érzékelhetjük minden áldott nap. A médiában nem látunk, hallunk mást, mint: öngyilkos lett, megölte, agyonverte, kirabolta, elütötte, átverte, megkínozta, magára hagyta, éhen halt, kisemmizte és még sorolhatnánk tovább. Mi lett velünk emberek? Tényleg ilyen világban akarunk élni? Tényleg így akarunk élni? Értem én, hogy mindenki rohan, hajt a pénzért, de könyörgöm!  Elmegyünk egy ember mellett az utcán, aki rosszul van és annyit sem kérdezünk, segíthetünk-e? Annyira sietünk, hogy áthajtunk a másikon a zebrán? Annyira kell a pénz, hogy képes...

  Gondolkodtál már azon, mit, miért teszel? Tudatában vagy a szokásaidnak? Maradjon minden a régiben, vagy változtatnod kellene? Kérdések, melyekre nem is olyan egyszerű a válasz!  Vagy talán mégis?  Az biztos, hogy érdemes elgondolkodunk a szokásainkon, s persze azon is, hogy ezek a berögződött tevékenységek milyen hatással vannak az életünkre! Mire is gondolok? Például arra, hogy gyermekkorunkban szinte mindannyian gyűjtöttünk valamit. Sőt! Felnőttkorban is hajlamosak vagyunk egy-egy tárgyat, vagy éppen töménytelen mennyiségű tárgyat őrizgetni! Miért ragaszkodunk a múlthoz?  Talán mások szemében csupán kacat, minket azonban emlékeztet valakire, vagy valamire! Ezer oka lehet annak, amiért ragaszkodunk bizonyos tárgyakhoz. Ezzel nincs is baj! Néha azonban érdemes megállnunk és átgondolnunk, valóban szükségünk van arra a sok kacatra, ami körülvesz bennünket? Vagy ez csupán egy rossz szokás? Képesek vagyunk éveken át őrizgetni egy belépőjegyet, megsárgult képeslapot, l...

Karfiolkrémleves tejföl és liszt nélkül!   Ahány ház, annyi szokás! Ez valóban így van, éppen ezért megosztom Veletek, hogyan készül nálunk a karfiolkrémleves! Hozzávalók 4 személyre: - 1 közepes nagyságú karfiol - 2 db közepes/ nagy burgonya - 2 gerezd fokhagyma - pár szem dió - pirított tökmag - ízlés szerint só, ételízesítő, őrölt kömény, őrölt bors, kurkuma, petrezselyem levél. Krumplit, karfiolt megmossuk, apróra vágjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy bőségesen ellepje. Hozzáadjuk ízlés szerint a fokhagymát, sót, ételízesítőt, őrölt köményt, őrölt borsot, kurkumát és addig főzzük, míg a krumpli is megpuhul. Még forrón turmixoljuk! Ahogy hűl, egyre sűrűbb lesz! Tálaláskor megszórjuk friss petrezselyemmel, pirított tökmaggal, néhány szem dióval. A krémes állaghoz tökéletesen passzolnak a finoman ropogó magvak! Jó étvágyat! Ha tetszett megoszthatod! Kövess facebookon is! Saját Szemmel személyes blog

  2020...érdekes egy év...valószínűleg mindannyiunknak. Van, akinek sikeres és van, akinek nem, de, hogy nem a terveink szerint alakult, az biztos! Éppen ezért úgy döntöttem, mesélek kicsit arról, nekem mit adott ez az év. Furcsa, hiszen az lenne az első gondolatom, hogy semmit! Még azt sem, amit terveztem,  mégis nagyban hozzájárult a fejlődésemhez. Talán kezdjük az elején.  Egy külföldi nyaralás nem nagy dolog annak, aki minden évben külföldön nyaral. De annak, aki kb 20 év után menne újra barátnőkkel nyaralni, aki végre 20 év után kicsit magára is mer gondolni, annak igenis nagy dolog! Nagyon nagy dolog!!! Szóval úgy indult 2020, hogy januárban lefoglaltam egy szállást, egy gyönyörű szigeten. Naponta álmodoztam, tervezgettem, készültem, majd kb 2 hónap múlva, a "tomboló" járvány miatt le kellett mondanom. Persze nem mondtam le róla végleg, de a távoli jövő, az távoli jövő és pont. Tavasszal aztán a munkahelyem is veszélybe került, sok emberhez hasonlóan, én sem tudtam ...

  Eltévedtem az élet útján! - gondoljuk sokszor és sokan. Megtorpanunk, tanácstalanok vagyunk, az a bizonyos motiváció pedig, mintha örökre eltűnt volna. Mindannyian átéltük már az elkeseredettség érzését. Ki többször, ki kevesebbszer. Van, aki gyorsan talpra áll, van, aki nem látja a kiutat. Pedig van kiút! Számodra is! Azzal azért fontos tisztában lenni, hogy mindenkinek más az élete, tehát nincs egységes gyógyír! Lehetünk bármilyen mély gödörben, ha csak egyetlen ici-pici okot találunk arra, hogy miért kellene onnan kimásznunk, akkor ki fogunk mászni!!! Tudom...vannak pillanatok, amikor élni sincs kedvünk és az a bizonyos motiváció csak nem akar jönni... Aztán elgondolkodunk! Ennyi lenne az élet? Nekem csupán ennyi jutott? S ahogy gondolkodunk, agyalunk, vagy éppen kesergünk, egy váratlan pillanatban bevillan! Igen, rájövünk, hogy nekünk még voltak terveink! Ezt, vagy azt még szerettük volna megvalósítani, átélni, látni... Aztán könnyeinket törölgetve észrevesszük, már nem is ol...

Nincs olyan ember, aki még sohasem hibáztatott másokat, a saját szenvedése, viszontagságai miatt! Egyet azonban meg kell tanulnunk, akkor is, ha ez most keményen hangzik! Vállalnunk kell a felelősséget!  Mindenért, amit tettünk és amit nem tettünk! El kell fogadnunk, hogy ha szar az életünk, arról bizony nem mások tehetnek, hiszen mi voltunk azok, akik engedtük,  elfogadtuk, belenyugodtunk... Bevallom, sokszor voltam így! Mindig mások voltak a fontosak. Az, hogy nekik jó legyen. Hagytam, hogy bántsanak, vagy éppen kinevessenek. Segítettem másoknak, miközben önmagammal nem foglalkoztam. Másokat vigasztaltam, miközben én is vigaszra szorultam és sorolhatnám tovább. Ezért kit hibáztassak? Mert jó lenne és persze könnyebb lenne, ha azt mondhatnám, hogy te, vagy éppen te tehetsz róla! De nem tehetem, mert kizárólag én voltam az egyedül, aki mindezt megengedte másoknak! De én legalább vállalom a felelősséget! No és te? Képes vagy azt mondani, hogy hibáztál? Tanulni belőle? Legközele...

  HOL LAKIK A BOLDOGSÁG?          ELMONDOM NEKED Vajon hol lakik a boldogság? Kérdezzük oly  gyakran. Ha nem is mondjuk ki hangosan, de szöget üt fejünkbe a gondolat, a megválaszolatlan kérdés. Ki többször, ki kevesebbszer, ki itt, ki ott, de mindannyian keressük a választ. Persze a boldogság mindenkinek mást jelent. Van, akinek anyagi jólétet, vagy éppen szakmai sikert. Másoknak szerető társat, vagy hű barátot. Nyugalmat, vagy békét... A boldogságot szinte minden esetben függővé tesszük valamitől, valakitől. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy feltételekhez kötöttük a boldogságot. Például azt mondtuk: Boldog leszek, ha jobb munkahelyem lesz. Boldog leszek, ha lefogyok. Boldog leszek, ha megismerem a tökéletes nőt/pasit. Boldog leszek, ha nyerek a lottón.... Aztán ha sikerül is, a boldogság érzése rendszerint elmarad, vagy csupán néhány pillanatig tart. Nem érezzük azt, amit éreznünk kellene! Bármekkora közhely, amíg nem értjük meg, hogy a boldogság b...