Mi történik velünk emberek?
Évek óta látjuk, tapasztaljuk, hogy teljesen kifordulunk önmagunkból. Valahogy rossz irányba haladunk. Vajon képesek vagyunk-e irányt váltani?
Naponta érzékeljük, hogy valami nincs rendben a világgal. Ki tudja mikor kezdődött ez az egész?! Talán mindig is jelen volt, csak nem ekkora mértékben, talán nem volt ennyire nyitott a világ és nem tudtunk róla.
Fogalmam nincs, de valami nagyon nincs rendben velünk, emberekkel! Ezt láthatjuk, érzékelhetjük minden áldott nap.
A médiában nem látunk, hallunk mást, mint: öngyilkos lett, megölte, agyonverte, kirabolta, elütötte, átverte, megkínozta, magára hagyta, éhen halt, kisemmizte és még sorolhatnánk tovább.
Mi lett velünk emberek?
Tényleg ilyen világban akarunk élni? Tényleg így akarunk élni?
Értem én, hogy mindenki rohan, hajt a pénzért, de könyörgöm!
Elmegyünk egy ember mellett az utcán, aki rosszul van és annyit sem kérdezünk, segíthetünk-e?
Annyira sietünk, hogy áthajtunk a másikon a zebrán?
Annyira kell a pénz, hogy képesek vagyunk ezer forintért elvenni egy ember életét?
Annyira meg akarunk felelni, hogy inkább átverjük a másikat, csakhogy valaki más felnézzen ránk?
Mi történik velünk emberek? - kérdezzük egymástól értetlenül, de értelmes választ nem kapunk! Valami megváltozott. Bennünk és a világban is! De vajon képesek vagyunk-e visszakanyarodni a jó útra? Képesek vagyunk-e emberségesen viselkedni egymással?
Jobbá tudjuk tenni a világot?
Hiszem, hogy mindannyian képesek vagyunk arra, hogy ha segíteni nem is tudunk mindenkinek, de legalább ne ártsunk! Ne akarjuk mindig a másét! Ne irigykedjünk! Ne gyűlölködjünk! Vagy van olyan, akinek ettől szebb és boldogabb lett az élete? Az mesélje már el, kérem!
Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol naponta egymás ellen és nem egymásért küzdünk. Ahol nem egymással, hanem egymáson nevetünk. Ahol nem segítő kezet nyújtunk, csupán eltaposunk....
Mert nem ezért születtünk! Sokkal inkább azért, hogy önmagunk és mások számára is élhető életet teremtsünk! Egy olyan életet, ami elviselhetőbb, kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, boldogabb!
Talán, ha mindannyian csak egy-egy mosolyt küldenénk egy idegen felé, ha csak száz forintot adnánk a rászorulónak, ha átengednénk a zebrán, lehajolnánk és megkérdeznénk: - Minden rendben van? Talán akkor, de csak akkor mondhatnánk el, hogy rendben van ez a világ!
De addig újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat, hogy mit jelent emberségesnek lenni! Emlékeztetni kell önmagunkat, hogy egyedül nem létezhetünk!
Mert közvetlenül, vagy közvetve, de szükségünk van egymásra!
Nem csak a betegnek van szüksége orvosra, de az orvosnak is szüksége van a pékre, aki megsüti a kenyeret. Nem csupán a vásárlóknak van szüksége a kereskedelmi dolgozókra, de a kereskedelem működéséhez is kell a vásárló.
Mindegy hol dolgozol, mit dolgozol, te értéket teremtesz nekem a munkáddal és én értéket teremtek neked a munkámmal. Sem több, sem kevesebb nem vagy a másiknál, tehát szedd össze magad és tegyél meg minden tőled telhetőt azért, hogy élhetőbb legyen a világ!
Jusson el ez az üzenet minél több emberhez, s talán még nem lesz késő emberhez méltó módon élni!
Kövess facebookon is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése