Hogyan szedd össze magad, ha padlón vagy?
szerelmed, csalódsz egy barátban,
vagy semmi sem sikerül úgy, ahogy
tervezted, akkor Te is képtelen vagy
reálisan gondolkodni?
Padlóra kerültél?
De meddig maradsz ott és, hogyan
szedd össze magad?
HOGYAN KERÜLÜNK A PADLÓRA?
Viccesen azt is mondhatnám,
van, aki így, van, aki úgy!
Tény, hogy a tűrőképességünk
nem egyforma.
Komolyra fordítva a szót, néha
bizony az erős emberek is
összeomlanak!
Minél több rossz dolog történik
velünk, vagy minél gyakrabban,
annál nehezebb mosolyogni a
világra. Egy idő után elfáradunk,
belefáradunk.
A negatív események hatására,
mi magunk is egyre negatívabbak
leszünk. Nem igazán tudunk a jó
dolgokra koncentrálni, mert agyunk
egyfolytában azon pörög, hogyan
oldjuk meg a problémákat.
Persze az is előfordul, hogy olyan
szinten beletemetkezünk az
önsajnálatba, hogy, egyszerűen
el sem hisszük, hogy képesek vagyunk
megoldani. Nem hiszünk már
semmiben! Nem hisszük, hogy
jók vagyunk, szerethetőek vagyunk,
értékesek vagyunk. Egyre lejjebb
és lejjebb csúszunk.
Amikor megkérdezik, mi van velünk,
csak legyintünk:
-Áh' ne is kérdezd! Padlón vagyok.
NE ZÁRKÓZZ EL!!!
Tudod, hogy össze kellene szedned
magad, de fogalmad sincs hogyan.
A legrosszabb amit tehetsz, hogy
elzárkózol a családtól, a
barátoktól! Persze kell egy kis idő,
amit magaddal töltesz el. Akkor is,
ha most nem igazán szereted magad.
Fontos átgondolnod, hogy miért
történtek veled rossz dolgok.
De legyenek veled és körülötted a
szeretteid! Beszélgessetek sokat!
Legyen valaki, akinek bátran
kiöntheted a szíved! Amit
kimondasz, az már nem nyomja
a szíved.
VÁLLALD A FELELŐSSÉGET!
Persze, tudom, nem a Te hibád,
hogy padlóra kerültél. Hiszen
elhagytak, becsaptak, kirúgtak...
Mindenesetre tedd fel magadnak
a kérdést, hogy: MIÉRT?
De nem elég ám feltenni a kérdést,
aztán nyaldosni tovább a sebeidet!
El kell gondolkodni a kérdésen!!!
A válasz minden esetben arcul
csapja az embert! Mert hagytad!
Engedted, hogy így bánjanak veled!
Hidd el, ha beismered és elfogadod,
hogy a helyzet kialakulásában Te is
hibás vagy, akkor sokkal könnyebb
lesz megérteni, hogyan és miért
kerültél padlóra.
Ha csak egyszer is vállalod a felelősséget,
nem fogod többször elkövetni
ugyanazt a hibát!
Mire gondolok? Elhagytak?
Talán nem bíztál magadban és a
kapcsolatotokban eléggé.
Túl nagy szabadságot adtál neki,
vagy nagyon is rátelepedtél.
Bármiért is lett vége, ahhoz Te is
kellettél!
Nem lehet minden csak a másik
hibája!!!
TOMBOLD KI MAGAD!!!
Ha eljutottál odáig, hogy ez a Te
felelősséged, akkor kicsit sírhatsz!
Igen, ennyi Neked is jár!
Mondjuk én nem kicsit szoktam
ilyenkor sírni, hanem olyan
keservesen, hogy másnap
nem látom a világot a bedagadt
szemeimmel.
Tombold ki magad! Ugyanis ha
csak csendben szenvedsz, akkor
hosszadalmas lesz a gyógyulás!
AZ IDŐ
Mivel mindannyian mások vagyunk,
sőt más és más okból " fetrengünk"
a padlón, így nyilván nem lehet
kijelenteni hogy egy nap múlva,
vagy 1 hét múlva már el is felejted
a történteket! Vannak az életünkben
nagy tragédiák, amelyekből
felépülni nagyon nehéz, de meg kell
tenni, mert a bánatra, a fájdalomra
rámegy az egész életünk. Arról
nem is beszélve, hogy mindig
vannak körülöttünk olyanok,
akik miatt érdemes élni és
összeszedni magunkat! Persze
elsősorban magad miatt tedd meg!
Tedd meg azért is, mert várnak Rád
jó dolgok is, akkor is, ha ezt most
nem hiszed! Adj magadnak időt!
MIT TEHETSZ AZÉRT, HOGY
ÖSSZESZEDD MAGAD?
Mondhatnám, hogy sokmindent és
ez így is van. Ha visszagondolok az
életemre, hol ezt csináltam, hol azt.
Volt, amikor zenélni tanultam,
vagy éppen verseket írtam.
Kötöttem, vagy rajzoltam.
Nyelvet tanultam, ékszereket
készítettem. Olvastam, kertészkedtem.
Festettem és sorolhatnám.
Ami furcsa, hogy mindig utólag
jöttem rá, akkor csináltam ezeket
a dolgokat, amikor padlón voltam.
Jah' most látom, eléggé rutinos
vagyok padlón fekvésben, ha ennyi
mindent csináltam.
És tényleg! Szerintem nem is
tudatosan, de mindig igyekeztem
valamivel lefoglalni magam.
Találj valami elfoglaltságot, ami
leköti a gondolataidat!
Tudom, nincs türelmed, nincs
kedved! De hidd el, soha, senki
nem fog tudni felhúzni, a
padlóról, ha Te magad nem akarsz
felkelni onnan!
Kizárólag Te vagy képes arra, hogy
összeszedd magad!
Szóval lehet sírni és tombolni, de
fontos tudni, miért történt, ami történt!
Aztán igyekezz új célokat kitűzni és
meg is valósítani! Senki nem ússza
meg az életet szívfájdalom nélkül!
Néha rohadtul szenvedünk, de
mindenki életében vannak és
lesznek is szép pillanatok!
Tehát kezdj el azon gondolkodni,
hogy mivel tudod lefoglalni magad!
Ha csak bámulsz ki a fejedből és
unatkozol, az kicsit sem fog segíteni
Rajtad!
Ki tudja, talán éppen most fogsz
rájönni, miben vagy tehetséges!
Hiszen bármi lehetséges!
Írd meg Neked mi segített abban,
hogy összeszedd magad és felkelj
a padlóról!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése