Amíg nem mutatod ki az érzéseidet, addig mindenkit el fogsz veszíteni!

Mi az oka annak, hogy  bizonyos emberek lazán beszélnek érzéseikről és egy-egy szakítás után újra, könnyedén párt találnak? Mások szingliként élik életük nagy részét.

S vajon mi az oka annak, hogy vannak, akik kapcsolatra vágynak, mégis rendszerint egyedül maradnak?

Vannak, akik nem tudnak és nem is akarnak egyedül lenni. Ők azok, akinek nem okoz gondot érzéseikről beszélni. Ha szakítanak, hamar egy új kapcsolatban találják magukat.

Na és vannak, akik egy szakítás után huzamosabb ideig inkább egyedül maradnak. Nekik több idő kell a gyógyuláshoz. Megrendül a bizalmuk, úgy érzik, bár vágynak egy társra, képtelenek bárkit is közel engedni magukhoz.

Ha mégis újra randizni kezdenek, valójában képtelenek kimutatni érzéseiket. Nem azért, mert érzéketlenek, egyszerűen csak félnek.

Félnek megmutatni gyengeségeiket, nyíltan felvállalni érzéseiket, mert bizonytalanok. 

Nagyon tudnak ők szeretni, de nem hiszik, hogy ők is szerethetőek.

Talán a múlt emlékei örökre megváltoztatták őket. Hiába vonzóak, kedvesek, hiába szeretnek nagyon ott legbelül, képtelenek kimondani és kimutatni valódi érzéseiket.

Amíg nem tanulod meg, hogy igenis a másik tudtára kell adni minden szívből és mélyről jövő érzelmet, addig mindenkit elfogsz veszíteni!

Néha még azelőtt, hogy igazán megismernéd!

 Ne félj annyira a kudarctól! Azért, mert nem maradtok együtt egy életen át, még átölelheted, hozzábújhatsz és elmondhatod, szereted! És el is kell mondanod, hiszen a másiknak is szüksége van a visszajelzésre, a bizonyosságra.

Sok kapcsolat vesztét okozza, hogy nem figyelünk eléggé sem a másikra, sem önmagunkra. Azt gondoljuk elég, ha ott vagyunk a másiknak, mondván, úgyis tudja, hogy szeretem!

Lehet, hogy tudja, de nem árt néha szavakkal is a tudtára adni.

Hiszen neked is jól esik hallani, hogy fontos vagy, hogy szükség van rád. Mondd ki te is!!!

Próbáld meg! Legalább egyszer. Különben mindenkit el fogsz veszíteni!