Ilyen karácsonyunk lesz idén!
Mi lenne, ha az idei karácsony más lenne? Egyáltalán akarjuk, hogy más legyen? Eljátszottam kicsit a gondolattal!
A forgatókönyvet ismerjük! Évek óta így csináljuk! Legalábbis a legtöbben. Heteken át agyalunk, kinek mit vegyünk. Na és miből?! Rohanunk az ajándékok után. Bevásárolunk, de nem ám egyszer! Tízedszerre is visszafutunk az üzletbe, mert még ezt, meg azt vennünk kell. Pedig ha őszinték akarunk lenni, már mindent megvettünk, ami igazán fontos.
Aztán egyetlen este miatt egy hétre elegendő vacsorát készítünk. Romokban a konyha, na meg az idegeink. Kimerültek vagyunk, fáradtak, nyűgösek. Valahogy mindig szebbet és jobbat akarunk az előző karácsonynál!
Mégis, évről évre azt érezzük, egyre inkább elveszíti valódi jelentőségét, lényegét a karácsony. Hiába igyekszünk időt, energiát, pénzt nem sajnálva varázslatossá tenni, éppen a varázslat hiányzik belőle!
Márpedig nekem kell ez a varázslat és azt hiszem neked is!
Ebben az évben egyébként is sok volt az újratervezés! Miért ne lehetne idén a karácsony is más? Olyan, amilyenre mindig is vágytunk. Olyan, amilyen régen is volt.
Igyekszünk a bennünk kavargó hiányérzetet anyagi javakkal pótolni, de annak köze sincs a varázslathoz!
Egyre erősebben fogalmazódik meg bennem az elhatározás, hogy idén nem lesz nagy felhajtás! Nem akarom, nem hiányzik, nem pótol semmit és nem hozza el az érzést, amit hiányolunk!
Elképzelem, hogy minden családtagnak veszek egy jelképes ajándékot. Nem többet, csupán egyet! Nem a legdrágábbat, nem a legmodernebbet!
Készítek egy finom vacsorát, ami nem nyolcvan fogásból áll, ami miatt nem töltöm az egész szentestét a konyhában!
Nem rohangálok az utolsó nap a városban. Nem futjuk végig a rokonokat, barátokat.
Csak mi vagyunk! Az én kis családom. Felveszem a meleg zoknimat és miközben karácsonyi zenét hallgatunk, feldíszítjük a fát. Nem kapkodunk, nem sietünk sehova! Ráérünk, együtt vagyunk.
Vacsoránál gyertyát gyújtok és beszélgetünk. Mindegy miről. Mindarról, amiről a rohanós hétköznapokon nincs idő beszélgetni. Nosztalgiázunk. A régi karácsonyokról, gyermekkorról...
Mindenki kibontja az ajándékát és örül! Egyszerűen azért, mert kapott valamit! Mert ajándékot bontani izgalmas.
Aztán borozgatunk, vagy kártyázunk. Esetleg előkerülnek a régi társasjátékok. Jókat nevetünk.
Örülünk!!!
Hálásak vagyunk, hogy együtt lehetünk! Mert akár lehetne másképp is. S az ember megérti, mi az igazi varázslat! Mi más, ha nem ez!
S miért ne lehetne egy ilyen karácsonyunk is!
Facebookon is megtalálsz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése