Érett felnőttek - vonzalom, vagy szerelem - lássunk tisztán!

Nem csupán a tinik, de sok esetben az érett felnőttek sem tudnak különbséget tenni vonzalom és szerelem között! Lássunk tisztán, óvjuk meg magunkat a felesleges szenvedéstől!

Nem csak a tízenévesekkel, de velünk, felnőttekkel is megesik, hogy nem igazán tudjuk eldönteni, mit érzünk. Szerelmesek vagyunk, vagy csupán vonzódunk? Többet akarunk, vagy elég a kevesebb? Mit akar a másik?

Egy váratlan pillanatban ott áll előttünk valaki, akivel hosszan és mélyen összenézünk. Aki megdobogtatja a szívünk és felkorbácsolja a vágyainkat. Kíváncsivá tesz bennünket, s mielőtt még logikusan átgondolnánk jó-e ez nekünk, már nyakig benne vagyunk egy kapcsolatban.

Igen ám, de könnyen előfordulhat, hogy ezek az érzelmek mégsem vezetnek szerelemhez. Ugyanakkor nem beszélhetünk csupán szexről sem. Hiszen a vonzalom több, mint testi vágy, mégis kevés a szerelemhez!

Amikor egy kapcsolat csupán a szexről szól, akkor nem az együtt töltött időre vágyunk, nem az ölelésre, az összebújásra, nem a szeretkezésre, csupán a testi örömökre, érzelmek nélkül!

Szeretkezés és szex között igenis van különbség! Akihez ugyanis érzelmek is kötnek, azzal nem szexelünk, sokkal inkább szeretkezünk! A vonzalom nem azt jelenti, hogy kizárólag fizikailag vonzódunk. Vonzalom az is, amikor kedveljük a másikat, jó vele összebújni, jó érzés átölelni. Akivel lehet értelmesen beszélgetni. Vagy egyszerűen meg sem tudjuk magyarázni, miért akarjuk a másikat, de tudjuk, érezzük, ez több  mint testi vágy.

Ez azonban még nem szerelem! Hiszen sok esetben előfordul, hogy valakivel rendszeresen találkozunk, elveszünk az ölelésében, kívánjuk és persze remekül érezzük magunkat vele! Igen ám,  de nincs ott velünk, ha betegek vagyunk. Ha rossz napunk van, valami bánt, nem valószínű, hogy azonnal ugrik  és fut hozzánk. 

Annak ellenére, hogy alig várjuk a találkozást, pontosan érezzük, hogy nem kötnénk össze vele az életünket. Bármennyire is vonzódunk hozzá, megőrülünk érte, valami mégsem stimmel. 

Talán csak az újdonság varázsa az, ami összezavar bennünket. Kicsit elszakadhatunk a szürke hétköznapoktól, új izgalmak után kutatunk. Több figyelmet kapunk, amíg együtt vagyunk! Ha összekötnénk az életünket, talán rövid idő alatt minden izgalom eltűnne, nem vágynánk annyira az ölelésére, az összebújásra. Tehát ez nem szerelem!

A vonzódással, vonzalommal, nincs semmi baj, egészen addig, amíg mindketten tisztán látjuk a kapcsolatot. Csakhogy az ilyen kapcsolatokban az ember gyakran összezavarodik. Van, hogy már magunk sem tudjuk, mit érzünk, mit akarunk. 

Pedig eljön a pillanat, amikor dönteni kell és ez a döntés bizony fájdalmas lehet! Szakítani nem akarunk, hiszen jó vele,  mégsem halad a kapcsolatunk sehova sem. Nem fejlődünk! 

Mert az ember társas lény! Nem félig-meddig kapcsolatokra vagyunk programozva. Vagy megelégszünk alkalmi kapcsolatokkal, vagy szerelem kell! De nem tudunk mit kezdeni a vonzódással hosszú távon.

Vagy megunjuk, belefásulunk, vagy egy idő után egyik  fél többet szeretne, másik viszont nem. Ezért aztán felelőtlenség kijelenteni, hogy mi már nem vagyunk tinik, van tapasztalatunk, nem vagyunk naívak! Pedig bizony sokszor rosszul látjuk a dolgokat.

A vonzalom tud szép és jó lenni, de nem szabad összekeverni a szerelemmel! Azzal az érzéssel, amellyel oly ritkán találkozunk életünk során.

Mielőtt beleugrunk egy akármilyen kapcsolatba, érdemes tisztán látnunk, mi a különbség vonzalom és szerelem között!

A vonzalom nem okoz szívfájdalmat, a szerelmet viszont nem úszhatjuk meg ennyivel!