Miért sértődnek meg, ha őszinték vagyunk?

Értem én, hogy nem vagyunk egyformák, de a mai világban mindenki őszinteséget vár a másiktól és ha nem kapják meg, akkor jellemtelennek tartanak bennünket. Ha őszinték vagyunk, megsértődnek.

Vannak olyan helyzetek, amikor senkit sem érdekel a saját, személyes véleményünk. Olyan beszélgetések, szituációk, amikor azt mondjuk, amit hallani szeretnének, vagy amit mondanunk kell és ez így van rendjén.

Aztán ott vannak a magán jellegű kapcsolataink. Barátság, haverság, szerelem, jó ismerősök stb. Amikor kötetlenül beszélgetünk. Amikor a legtöbben, a legtöbb helyzetben elvárják, sőt kérik tőlünk, hogy legyünk őszinték.

Oké, számomra nem gond. Szerintem is ez az alapja a jól működő kapcsolatoknak és itt most nem csupán a szerelemre gondolok. Egy jó barát, attól is jó barát, hogy őszinte. Kimondja, amit gondol.

Akkor mégis miért sértődnek meg sokszor az emberek, ha megengedjük magunknak az őszinteséget? 

Rájöttem, az emberek egy része nehezen dolgozza fel, ha valaki megmondja a tutit!

Nem azért, mert bunkók vagyunk, nem azért, mert elvesszük a maradék önbizalmukat is...

Sokkal inkább azért, mert rögtön azt gondolják, nem is szeretjük őket!

De hiszen a valódi szeretet egyik alapja, hogy őszinték vagyunk! Ha kikéred a véleményem, hogy fehér, vagy fekete pulcsit vegyél fel és én fehéret ajánlok, neked viszont jobban tetszik a fekete, az nem azt jelenti, hogy nem szeretlek és, hogy bunkó vagyok!

Te kérted a véleményem, én elmondtam! Aki nem tudja elviselni, hogy mindenki másképp gondolkodik az élet dolgairól, az ne várjon őszinteséget senkitől!

Talán ezért is nehéz manapság őszinte embernek maradni! A kapcsolatok inkább hazugságokra épülnek, mert félünk, hogy egyedül maradunk.

Mindenki döntse el maga, felvállalja-e a véleményét, vagy álszent kapcsolatokra pazarolja az életét!